Amikor Ausztrália szóba kerül, akkor elsőként általában mindenkinek a sok veszélyes állat ugrik be - és jelentem igaz is a dolog, ezek a dögök a mindennapok részei! Azért van mindenhol szunyogháló, hogy ne tudjanak bejönni olyan lények a kecóba, amik után orvoshoz kell rohangálni. Illetve nem kell - lefeküdni kell meg telefonálni, és elmondani, hogy milyen állat ellenmérgét dobják be a mentősmotyóba. És mivel itten eléggé szervezett és működős ez az orvosos dolog, ezért nagyon városi környezetben nem halnak bele az emberek - sőt az egyik ismerős macskáját megmarta a napokban a brown snake és megfelelő kezelés után túlélős volt a dolog!

Az outback azonban más - ott nincs mentő ellenméreggel - ott a semmi van! Még indulás előtt nagy naívan kigondoltam, hogy majd jól bérelek egy autót és vadregényes/romantikus módon elautózok az Uluruhoz át a fél kontinensen :) Ja persze! Kéz a biliben! Pár apróság: nincs betonút! Döngölt vörös földút vezet át az országon. Emiatt eleve nem opció egy Opel oppardon Holden Astrával nekivágni a bulinak. Aztán nem árt egy komoly cb rádió sem, mert ugye telefon térerő nincs, a kenguruk nem előfizetők, így a hálózat nincs kiépítve. A rádió kell a földi vonatok miatt is, ugyanis amikor utolérsz egy ilyen monsztert, akkor nem kidugdosod a kocsi orrát, hogy gyorsan lenyomd a több pótkocsis hosszú járművet, hanem bejelentkezel cb-n, jelzed, h mennél, kedélyesen elcsacsogtok, aztán emberünk szól, h na most belátja az utat, és nem jön semmi, akkor mehetel! Mondjuk +benya, meg víz, meg kaja kötelező cumó a kocsiba, mert kb 250 km-enként van egy ház, és az sem baj, ha egyéb spec felszerelések vannak mert ha baj van és napokig nem jön senki akkor valahogy túl kell élni! Pár éve történt, apuka két gyerek, defekt miatt le az útról, fennakadt a kocsi egy fán, és 5 napig ott voltak, mert akkor vette őket észre valaki.

Egy falatnyi outback

Na szóval ma kimentünk egy kicsit baszakodni a bozótba, nem voltunk túl messze, de az épp elég volt átérezni a dolgokat! A kilátónál azonnal megtámadtak a rovarok, aztán ahogy rátértünk az erdei ösvényre és minden zaj mögött ártó szándék "hallatszik", minden lépésnél az ember a lába elé néz, nehogy megtaposson valami napozó kígyópajtit. Mert hogy ott azért bizony előfordulhatnak - az az ő területük!

Du elkapott minket egy igazi helyi storm - 20 perc égszakadás - gondolom vmerre jég is volt - 113km/h-ás széllel! És ha ez kint kap el az outback-en akkor gyalog tuti gigaszívás ha csak pár percre is vagy a kocsitól, de akár simán elmoshatja az utat is, és akkor nagy pingvinezés van, hogy pár napon belül jön-e erre valaki! 

Itt a helyieknek az élet része az állatvilág. Valahogy teljesen természetesnek tűnik, hogy egy pulyka sétálgat az étteremben (madarakról tervezek külön posztot)

vagy hogy egy félméteres gyík napozik a medencénél (gyíkokról is)  

Esetleg hogy egy wallaby stíröl a bokrok közül!

Vagy nem tudod eldönteni, hogy ez vajon egy jellyfish (amit azért módjával szabad piszkálni) vagy egy szilikon implantátum (ami piszkálásra lett kitalálva:))

És kicsit valahogy számomra kedvesebben állnak az állatokhoz mint otthon az átlagember