A tesztelés jegyében új feladatot találtam ki magamnak: megírni egy komplett posztot Micikén tábori körülmények között - jelentem nem lesz egyszerű, bár még csak tanulom a dolgot...

Még nem jöttem rá pl, hogy a tompa kis ujjvégeim-e a ludasok (nem is nagyon értem, a koncepciót: egy felnőtt ember hogy a pékbe tudná eltalálni az 1pixel x 1pixeles csücsköt, hogy kicsit tudjon módosítani a képek méretén?!?! Aki mégiscsak, az a vendégem egy sörre!) a dologban, vagy a mobil böngésző nem elég kifinomult, de tény, hogy 15 perce vakarom a fejem és Sergei és Larry mamája is erősen csuklik a kis karosszékében, hogy miért ilyen kis korlátozottan működik csak néhány dolog...
Az mindenesetre egyértelművé vált, hogy mobilról csodaposztokat nem fogok tudni - a dolgok mostani állása szerint - feltölteni :( Szóval ha úgy alakul, hogy a bozótban szarakodok a krokodilok között akkor arról bővebben csak utólag fogok tudni beszámolni! Bár ha az egyik elég nagyra nyitná a száját, tudna notebok állványként funkcionálni ...

 Na de visszatérve az eredeti feladathoz - íme egy kis múltidézés:

Sydney 2015

Úgy történt a dolog, hogy megkaptam az ukázt, ha már idáig eljöttem, akkor kicsit lássak is világot, meg amúgy is Sydney jó! A terv megszületett, feltúrtuk az internetet repülőért meg szállásért.

Utólag belegondolva azért kicsit túrhattuk volna tovább is - de erről majd később! :) 

Miki nagy fiú már, meg hajnalban mégse kelljen átvinni a város másik végére - azért Brisbane nem Mogyoród méretű ojjektum. Vonatra pattantam, átszálltam, oda értem 8 előtt, belföldre nem nagyon kell tortúrázni a biztonsági ellenőrzésekkel, úgyhogy időben beszálltam a Jetsar 811es járatára és másfél óra múlva már landoltam is a városban és még reggel 10 sem volt. És ott álltam 15000 km-re a világ másik végén tökegyedül!!! Járt érte xp rendesen!!! A dologhoz hozzátartozik, hogy bár egyedül balfaszkodtam a világ végén, komoly segítséget kaptam egy kint élő magyar hölgytől. Ismerős ismerőseként is nagyon jó tippeket adott, hogy merre mit érdemes megnézni, így egy olyan kis körutat tettem, amit a messziről odavetődött turisták nem nagyon tudnak behúzni! 

Azért nem piti érzés volt az Operaháztól egy köpésnyire katamaránra szállni, hogy aztán elvigyen valahova amit úgy tudnék jellemenzi - sziklaszirt a világ végén!!!