Szóval ott hagytam abba (Micike éhes lett, kénytelen vagyok egy kis technikai fejlesztést eszközölni egy pótakku képében) hogy megérkeztem a városba, katamaránra pattantam és ott lettem a világ végén. Gyönyörű napsütésben élvezhettem volna a túrát ha nem lett volna annyira hideg! A teljes megfagyást egy véletlennek és a Győzőtől kapott kabátnak köszönhetően kerültem el. Brisbane-ben ugyanis fasza 25 fokok voltak, rövidnadrág-póló-papucs (nem is volt nagyon melegebb) kombinációban élvezhető volt a világ, de indulás előtt ránéztünk az időjárás jelentésre - és kikerekedett szemmel néztem Sydneyben a következő napok csúcshőmérséklete:15 fok!!! Úgyhogy kuncsorogtam egy jó meleg kabátot és még így is voltak percek a parton amikor a kb dél-amerikából induló szelek miatt kicsusszant pár hangulatfokozó mondatocska.

De visszatérve a városnézésre: a világvége foktól átbuszoztam egy másik részére a városnak és a parton végig sétáltam Sydney leghíresbb strandjain. Hát kapirgáltam néha az államat pedig mint tengerpart fan, összejött pár komolyabb viszonyítási alap az évek folyamán nagy részük szezonban, de azok a beach-ek még télen is...

Indultam a legendától a Bondi beach-tól és sétáltam szépen délre, Tamarama beach, Bronte, Shark point, Gordon bay és végül a Coogee beach!  Hát na!!! Meg meg álltam állat összekapargatni, inni egy forró csokit, vagy enni helyi gyorsat. A parti sétálós-kocogó-bringázó útvonalat követve tudtam gyönyörködni a természeti és humán látnivalókban :)

A szállásom hagyott némi kívánnivalókat maga után, még úgy is, hogy lelkileg felkészültem. Hátizsákos hostel a legbelebb belvárosban, 8 ágyas szoba, gondoltam végül is csak aludni fogok - bírható. Szerencsére volt közös helység mert az esti városnézés a szakadó eső miatt elmaradt. Éjszaka egy mongol harcos felszívta magát, hogy büdös van és nyissuk ki az ablakot, de egy német figurával megértettük vele, hogy nem nagyon kívánjuk a kinti 11 fokot. Dünnyögött még valamit, de nem volt nála nyíl, meg kicsi is volt a szoba úgyhogy nem tudta volna üzemszerűen hátrafelé használni, ezért nem izgultunk... 

Másnap délelőtt kávé az (addigra azért már nem teljesen) ismeretlen szőke jótevőmmel, aki súgott hogy merre mivel mit nézzek meg, aztán városnézés. Egy adag Ben&Jerry's-el a kezemben meglestem az Operaház lépcsőjén napozó fókát, mentem egy szokásos kúltúrkört (múzeum, templom, botanikus kert, könyvtár stb.) felballagtam a Harbour bridge-re, ahol berántott kicsit a para mert igencsak magas, de végül túlélős volt, csak nem mentem annyira a szélére, úgyhogy pár képet meg kellett vágjak utóbb, mert az aljába belelógott a híd korlátja :) 

 Szívtam magamba a hely hangulatát! Kiültem a parkba egy szendviccsel, aztán a dokkoknál egy helyes kis parti kávézóban pótoltam a folyadékot, kifőzdében vacsoráztam egy jó ausztrál sörrel lekísérve, és közben figyeltem. Hogy nem dobják el a szemetet, hogy a buszmegállóban kígyózó sorban állnak az első ajtós felszállás miatt, hogy megférnek egymással a bringások, a gyalogosok meg az autók, ahogy mindenki mosolyog, ahogy 3-4 gyerek gomolyog a szüleik körül, hogy az emberek nem harsányak - és mégis rettentően élvezik az életüket! Csodanap volt!

Aztán persze csak belehugyozott valaki a puncsostálba odafenn! Már lefekvéshez készülődtem, amikor jött az sms, h bocsika a holnapi brisbane-i járatot töröltük, csók puszi. Néztem ott bután, mint a harmadik zsiráf Noé bárkájánál, ráadásul a mongolidióta felszívta magát kumisszal és megint nyávogott hogy márpedig büdös van és nyissunk ablakot, ráadásul a tengelyhatalmakból németország kaptulált, valami kis nyüzüge koreai aludt az ágyában, úgyhogy nem volt egyszerű elmagyarázni, hogy odaszögelem a kis ujját ha megint bizgeti az ablakkilincset!

Szerencsére Győző megint segítségemre sietett és mire befejeztem a tengerészeti múzeumot dél körül, addigra volt egy sokkal jobb gépre helyem - bár erről nem kaptam semmi értesítést, és kint a reptéren sem tudtak róla, de a varázsszó megnyugtatott: ne aggódj, ez Ausztrália!

Quantason a szokásos nonplusultra feeling, a vonaton részese voltam egy ellenőrzésnek - bakter, katona, rendőr nagyon udvariasan de teljesen kultúráltan, ugyanakkor kőkeményen  robogtak végig a szerelvényen, elég volt egy szemvillantás, hogy a nagyarcú suhanc levegye a lábát a székről.

Aztán a végére persze akkor merült le a telóm, amikor az Uber szikh sofőrje felhívott, h pontosan hol is vagyok, de pár perc múlva kiderült, hogy mégsem kell a Indooroopilly vonatállomáson éjszakáznom :) 

Sydney Rulez!!!