A sas leszállt :)
Összefoglalnám pár gondolatban a repülőutat - hiszen azért adtam blogírásra a fejem, hogy később könnyebben fel tudjam idézni, hogyan is éltem meg ezt a túrát :) Innen már csak saját képek futnak...
Szóval 2 óra alvás, igazándiból nem akartam, de aztán elnyomott a buzgóság. Furcsán üres volt a ház Damon nélkül, de ő már lement a telekre az Ősökkel kempingezni, talán így jobban veszi, hogy eljöttem - bár számítok a tavalyihoz hasonló duzzogásra, illetve borítékolható pár hónap nem engedjük a gazdit látótávolságon kívülre.
Öcsém nyerte meg a reptéri transzfert, kicsit meg is csúsztunk mert szüttyögtem, de úgy voltam vele, szombat hajnalban ki a tököm megy Brüsszelbe, korán van még üzenni... Hát qvasokan! Eleve boldogan kitetettem magam a 2b-n, aztán séta vissza a 2a-ra. 35 perc sorállás, és csak későn vettem észre, hogy 1500ért át lehet ugrani a dolgot, de nem volt már akkor értelme.
Belga fapados - hosszú vékony kukacgép, semmi szolgáltatás, buta fej és alvás szigorúan felszállás után. Mert a felszállás a legjobb része az egésznek! Mámorító az a pillanat amikor a pilóta felpörgeti a cumót, és sejtszinten lehet érezni a rázkódást! Aztán szabadon engedi a ménest! Hmmm - jóó!
Kivételesen nem akadtam fenn az automata útlevél ellenőrzésen, aztán dobtam reggelire egy paninit, remek rálátással a focista gépre, bár ha már sport gép, akkor lehetne női strandröplabda, az látványosabb :)
Általában nem jó ómen amikor meghallod a neved a hangosbemondóban, csokiztam is kicsit! Végül nem derült ki igazán, hogy mi a probléma - kaptam új beszállókártyát ugyanoda - meg megnézte a feladott bőrönd számát és csacsogott, hogy a további utamhoz adminisztrált valamit - csinos volt és ráadásul az ügyintézés miatt át is engedett a kordonon amivel megúsztam 20 perc sorállást, úgyhogy ez most nem fájt :)
A focista gép belülről nem focista, viszont modern és van minden mi szemnek szájnak ingere:)
Kicsit izgulok, mert az előttem lévő széken ülő nő nem az a filigrán alkat - Ahab kapitány már fikszírozz és feni a szigonyát - mindenesetre recsegett ropogott az ülés amikor hátrahajtotta alváshoz, ráadásul most mondták be, hogy turbulencia van. Reméljük nem egy szigeten kell majd kapcsolgatnom a visszaszámláló órát a Dharma Kezdeményezésnél.
A Dreamliner zsír! Pl elektronikusan sötétedő ablakai vannak - ilyen kell otthonra! De 14 óra még így sem leányálom! Az Etihad jó amúgy, gépek is kaják is rendben.
Közben ahogy repülünk át Ausztrália belseje fölött, rájöttem nem lenne jó ötlet autót bérelni és elkalandozni egyedül az Uluruhoz - itt ugyanis semmi nincs! Max kígyók... Olyan mintha a Mars fölött járnék!
Apropó Mars - éppen Matt Damon balfaszkodását olvasom - már a film is zseniális volt, de könyv über! Az új paperwhite állat - mindig jól jön egy váratlan kiadás utazás előtt, de a régi kindle-öm elpusztult és annak idején az utazás volt az egyik fő indok a ebook-okra való átállásomra.
Ha már technikai fejlesztés: Micike is kapott pótakkut, mert kommunikációs feladatai mellett ő az úton a tolmácsom, az írógépem, a fényképezőm és a szórakoztató központom is - szóval kell neki a delej!
Minden jó ha vége jó - a sas leszállt :) Idén már kevéssé izgultam, hogy a gyáriköcsögfejem kivesznek a sorból a határon, így 5 perc alatt átjutottam mindenen. A fogadóbizottság kiskorú része bealudt a várakozásba, mert volt egy kis késés is, de azóta már lecsúszott az első ausztrál pizza is :)
Szóval itt...
